Bacsfalvi Florának Zayn!!!!
Egy pittyegő hangra ébredtem de nem csak sötétség volt előttem. Csak a hangokat hallottam ahogy beszélnek, járkálnak vagy éppen horkolnak abban a szobában ahova csöppentem. Minden erőmet összeszedve próbáltam kinyitni még egyszer a szemem és valami csoda folytán sikerült. Körbe néztem a szobában és megbizonyosodtam arról, hogy egy kórházban vagyok. Nem tudtam miért vagyok itt ezért kérdezősködtem:
-Mi történt kérem valaki mondja el miért vagyok itt??.-kérdeztem mire egy orvos és egy fiú lépett be.
-Ohh hát felébred. Flora kérem mondja el mire emlékszik.-mondta az orvos miközben a fiú oda ült mellém és megfogta a kezem. Kicsit furcsán néztem rá nem értettem semmit.
-Miért fogtad meg a kezem nem is ismerlek.
-Mi?? Nem ismersz? De hát a pasid vagyok Zayn.-amint meghallottam ezeket az információkat pár könnycsepp folyt le az arcomon .Mi az hogy a pasim??? Nem is ismerem vagy még is de akkor miért nem emlékszem. Ilyen gondolatok kavarogtak a fejemben. Végképp nem értettem semmit.
-Kérem most már tényleg mondja el mi történt?-kérleltem az orvost.
-Nos önt elütötte egy autó és súlyosan megsérült. Eltörte a lábát és 3 napig kómában feküdt aminek a következménye az amnézia ez egy átmeneti időszak nem tudjuk mikor emlékszik mindenre újra.-mondta el az orvos amit tudni akartam még több könnycsepp hagyta el a szememet és zokogásban törtem ki. Fél óra múlva megnyugodtam és elkezdtem kérdezgetni Zayn-t az eddigi életemről, kettőnkről és minden fontosabb tényről.Azt gondoltam talán így emlékezni fogok mindenre de nem jártunk sikerrel. Még egy hétig kell kórházban lennem és utána hazamehetek.
*2 hónap múlva*
Már egy jó ideje, hogy kijöttem abból a börtönből de még mindig csak az űr tátong a fejemben. Egyre jobban bízok Zayn-ben. Ma is valahova megyünk de azt mondta meglepetés lesz. Délután jött értem majd elmentünk egy étterembe. Nagyon jó társaság volt.
-Elmegyünk a partra???-kérdezte én csak bólintottam és elindultunk gyalog. Már elég régóta sétáltunk mikor megláttam egy kis pokrócot rózsaszirmokkal és gyertyákkal.
-Ohhh de gyönyörű.-csodáltam a látványt.
-Gyere menjünk oda.
-Rendben.-egyeztem bele. Leültünk és csak csodáltuk a tájat. Deja vu érzésem volt mintha már lettem volna itt. Az emlékek. Visszajöttek de hogyan???-kérdeztem magamban majd Zayn-re pillantottam.
-Köszönöm köszönöm.-mondtam majd megcsókoltam a barátom.
-Ohh még is mit???-kérdezte.
-Azt hogy elhoztál ide és, hogy eszembe jutattad az összes emlékem.-erre csak hatalmas mosoly húzódott a szájára majd megcsókolt újból és újból..
Remélem tetszik..
Puszi:Szandra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése