Réka Bánnak.
Louis!
5 éve
alkottok egy párt a barátoddal, Louis Tomlinson-nal. A mai napod sem indult
másképp, mint a többi. Reggel 6:30-kor keltél, majd a fürdőbe vonultál, hogy
felfrissítsd magad. Amint ezekkel meg voltál, megfogtad az egyenruhád - ugyanis
egy híres divatcégnél dolgozol ahol elengedhetetlen az egyenruha - és
felöltöztél. Imádod a munkád, de ezt a borzasztó kényelmetlen ruhát ki nem
állhatod. Kiléptél a rendezett kávébarna színű szobádból és a lépcsőn keresztül
a konyhába sétáltál. Gyorsan megreggeliztél, majd az ajtóhoz rohantál, ahol
felvetted a kabátodat, sapkádat és magassarkúdat. Villámsebességgel zártad be
az ajtódat és pattantál be a kocsidba, mert késésben voltál. 20 perc után szerencsére beértél így nem
kellett magyarázkodnod senkinek és nyugodtan indulhattál el az irodád felé. Pár
órás papírmunka és gép előtt görnyedés alatt eléggé megéheztél, ezért elmentél
ebédszünetre a közeli gyorsétterembe. Amíg vártál kaptál egy üzenetet
Louis-tól.
Szia, Szívem! Elmehetnénk ma a parkba sétálni.
Olyan régen voltunk már kettesben. 5-re elmegyek hozzád oké? Szeretlek. Louis
xx
Amint
megláttad nagyot dobbant a szíved, hiszen tényleg nagyon régen voltatok együtt.
Gyorsan visszaírtál Neki egy ‘oké’ -t, majd megetted az ez idő alatt kihozott
ételt és visszaindultál a munkahelyedre.
*munka után
otthon*
Ahogy
hazaértél egyenesen a szobádba mentél, hogy megszabadítsd magad a kényelmetlen
ruhádtól. Lefürödtél és megmostad a hajad. Ahogy kiléptél a kabinból
megtörölköztél és a hajadat is megszárítottad, előkaptál egy lazább, de mégsem
itthoni göncöt és felvetted. Egy pici smink és pár kiegészítő és kész is
voltál. Mivel 5-ig még volt időd lementél a nappaliba és bekapcsoltad a TV-t.
Semmi érdekfeszítő nem volt így megálltál egy zenecsatornán. Majdnem max
hangerőn hallgattad, ezért azt sem vetted észre, hogy valaki bejött. Már csak
arra eszméltél fel, hogy megérintették a vállad. Ijedtedben akkorát ugrottál,
hogy leestél a kanapéról. Louis felsegített a földről - időközben rájöttél,
hogy Ő jött be a házba - és egy édes csókot lehelt ajkaidra. Ez a csók
elfelejtette Veled a fájdalmasra sikerült esést is. Ezek után lekapcsoltad a még mindig hangosan
szóló TV-t, majd újra felvetted a melegebb ruhád csak most tornacipőt húztál a
lábadra és gondosan bezártad az ajtót magatok után. Kéz a kézben sétáltatok el
a parkig. Egész út alatt nem szóltatok egymáshoz. Csend volt, de nem az a bizonyos
kínos csend. Fél óra gyaloglás után
elhaladtatok egy játszótér mellett is, ahol a kisgyerekek vidáman játszottak és
a szüleik pedig figyelték őket és vigyáztak rájuk.
-Egyszer majd én is így fogok vigyázni a
gyerekemre Veled. – szólalt meg hirtelen Louis.
-Ezt, hogy érted? - néztél rá kérdő tekintettel.
-Már régóta szerettem volna kérdezni valamit és
most azt hiszem eljött az idő. Szóval Réka lennél a feleségem?- az utolsó
kérdést már térdelve mondta. Te alig bírtál megszólalni a meglepettségtől és az
előtörő könnyektől, amiket magadba fojtottál, hogy még véletlenül se sírd el
magad.
-Igen. - nyögted ki pár másodperc múlva. Felhúzta
az ujjadra a gyűrűt, majd egy szenvedélyes csókot váltottatok.
A délután
további része még jobban telt, majd este úgy döntöttetek, hogy megünneplitek ezt
a csodás napot egy vacsora keretében. Pár nap múlva elmondtátok a családotoknak
és a barátaitoknak az eljegyzést, akik nagyon örültek neki. Az elkövetkezendő
hónapokat az esküvő szervezésével töltitek.