#*Ke* sztori 7.

Réka Bánnak. Louis!

5 éve alkottok egy párt a barátoddal, Louis Tomlinson-nal. A mai napod sem indult másképp, mint a többi. Reggel 6:30-kor keltél, majd a fürdőbe vonultál, hogy felfrissítsd magad. Amint ezekkel meg voltál, megfogtad az egyenruhád - ugyanis egy híres divatcégnél dolgozol ahol elengedhetetlen az egyenruha - és felöltöztél. Imádod a munkád, de ezt a borzasztó kényelmetlen ruhát ki nem állhatod. Kiléptél a rendezett kávébarna színű szobádból és a lépcsőn keresztül a konyhába sétáltál. Gyorsan megreggeliztél, majd az ajtóhoz rohantál, ahol felvetted a kabátodat, sapkádat és magassarkúdat. Villámsebességgel zártad be az ajtódat és pattantál be a kocsidba, mert késésben voltál.  20 perc után szerencsére beértél így nem kellett magyarázkodnod senkinek és nyugodtan indulhattál el az irodád felé. Pár órás papírmunka és gép előtt görnyedés alatt eléggé megéheztél, ezért elmentél ebédszünetre a közeli gyorsétterembe. Amíg vártál kaptál egy üzenetet Louis-tól.

Szia, Szívem! Elmehetnénk ma a parkba sétálni. Olyan régen voltunk már kettesben. 5-re elmegyek hozzád oké? Szeretlek. Louis xx

Amint megláttad nagyot dobbant a szíved, hiszen tényleg nagyon régen voltatok együtt. Gyorsan visszaírtál Neki egy ‘oké’ -t, majd megetted az ez idő alatt kihozott ételt és visszaindultál a munkahelyedre.

*munka után otthon*

Ahogy hazaértél egyenesen a szobádba mentél, hogy megszabadítsd magad a kényelmetlen ruhádtól. Lefürödtél és megmostad a hajad. Ahogy kiléptél a kabinból megtörölköztél és a hajadat is megszárítottad, előkaptál egy lazább, de mégsem itthoni göncöt és felvetted. Egy pici smink és pár kiegészítő és kész is voltál. Mivel 5-ig még volt időd lementél a nappaliba és bekapcsoltad a TV-t. Semmi érdekfeszítő nem volt így megálltál egy zenecsatornán. Majdnem max hangerőn hallgattad, ezért azt sem vetted észre, hogy valaki bejött. Már csak arra eszméltél fel, hogy megérintették a vállad. Ijedtedben akkorát ugrottál, hogy leestél a kanapéról. Louis felsegített a földről - időközben rájöttél, hogy Ő jött be a házba - és egy édes csókot lehelt ajkaidra. Ez a csók elfelejtette Veled a fájdalmasra sikerült esést is.  Ezek után lekapcsoltad a még mindig hangosan szóló TV-t, majd újra felvetted a melegebb ruhád csak most tornacipőt húztál a lábadra és gondosan bezártad az ajtót magatok után. Kéz a kézben sétáltatok el a parkig. Egész út alatt nem szóltatok egymáshoz. Csend volt, de nem az a bizonyos kínos csend.  Fél óra gyaloglás után elhaladtatok egy játszótér mellett is, ahol a kisgyerekek vidáman játszottak és a szüleik pedig figyelték őket és vigyáztak rájuk.
-Egyszer majd én is így fogok vigyázni a gyerekemre Veled. – szólalt meg hirtelen Louis.
-Ezt, hogy érted? - néztél rá kérdő tekintettel.
-Már régóta szerettem volna kérdezni valamit és most azt hiszem eljött az idő. Szóval Réka lennél a feleségem?- az utolsó kérdést már térdelve mondta. Te alig bírtál megszólalni a meglepettségtől és az előtörő könnyektől, amiket magadba fojtottál, hogy még véletlenül se sírd el magad.
-Igen. - nyögted ki pár másodperc múlva. Felhúzta az ujjadra a gyűrűt, majd egy szenvedélyes csókot váltottatok.

A délután további része még jobban telt, majd este úgy döntöttetek, hogy megünneplitek ezt a csodás napot egy vacsora keretében. Pár nap múlva elmondtátok a családotoknak és a barátaitoknak az eljegyzést, akik nagyon örültek neki. Az elkövetkezendő hónapokat az esküvő szervezésével töltitek.

Remélem, teszik…